Krausz Ferenc

(Mór, 1962–)

Nobel-díjjal és Wolf-díjjal, Magyar Szent István-renddel elismert fizikus, a Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központ (CMF) ügyvezetője és tudományos igazgatója, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a Lajos-Miksa Egyetem (LMU) kísérleti fizika-lézerfizika tanszékének professzora és tanszékvezetője, valamint a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja

Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2024. június 18.

„A tudomány, a kutatói tevékenység az, amikor elindulunk egy adott úton egy adott cél irányába, majd eljutunk olyan helyekre, ahol újabb kérdések merülnek fel, és megfelelő szelektálással, rendkívüli következetességgel, ha az ember nagy kihívásokat állít maga elé, a nagy célokhoz közelebb lehet jutni.”

Életútja

1962. május 17-én született Móron. A móri Radnóti Miklós Általános Iskolában Kiss tanár úr keltette fel érdeklődését a fizika iránt, majd a Táncsics Mihály Gimnáziumban elsajátított és megszeretett fizikai ismeretek után jelentkezett egyetemre. 1981–1985 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elméleti fizikai tanulmányokat, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen villamosmérnöki tanulmányokat folytatott, ahol 1985-ben villamosmérnöki diplomát szerzett. 1985–1987 között tudományos munkatársként dolgozott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1988–1991 között kutató, majd 1991–1993 között posztdoktori kutató volt a Bécsi Műszaki Egyetemen, ahol 1991-ben lézerfizikából PhD-fokozatot szerzett, majd 1993-ban habilitált. 1996–1998 között villamosmérnök adjunktusként, 1999–2004 között pedig villamosmérnök professzorként dolgozott a Bécsi Műszaki Egyetemen.

2004 óta a garchingi Max Planck Kvantumoptikai Intézet (MPQ) igazgatója és a Lajos-Miksa Egyetem (LMU) kísérleti fizika-lézerfizika tanszék professzora és tanszékvezetője. 2006–2009 között társalapító és alapító igazgatóként vett részt a Müncheni Haladó Fotonika Központ (MAP) létrehozásában, majd 2010–2019 között az intézmény igazgatója volt. 2012-től a müncheni Extrém Fotonika Laboratórium (LEX-Photonics) igazgatója. 2015-től a Lajos–Miksa Egyetemen az általa alapított Haladó Lézeralkalmazások Központ (CALA) igazgatója. 2010–2016 között vendégprofesszor a Pohang Tudományos és Technológiai Egyetemen (POSTECH), Dél-Koreában. 2019-ben Budapesten megalapította a Molekuláris Ujjlenyomat Kutató Központot (CMF), amelynek ügyvezetője és tudományos igazgatója.

Világszerte több neves akadémia és tudományos-szakmai szervezet választotta tagjai közé, többek között 2003-ban az Osztrák Tudományos Akadémia, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 2009-ben az Optical Society of America, 2011-ben az Orosz Tudományos Akadémia, 2012-ben az Academia Europaea és az Európai Tudományos Akadémia (EURASC), 2016-ban a németországi Leopoldina Német Természettudományos Akadémia. 2007-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 2005-ben a Bécsi Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzori címet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem díszdoktori címet adományozott a részére.

Munkássága

Fő kutatási területei: attoszekundumos fizika, erős terek fizikája, alapvető elektronfolyamatok valós idejű megfigyelése, lézerrendszerek fejlesztése, valamint petawattmező-szintetizálók (PFS). Krausz Ferencet az attofizika tudományának megalapítójaként tartják számon világszerte. Tudományos munkája alapján több új kutatási terület született, ilyen például az élő szervezetek nagyfelbontású mikroszkópiája. Emellett olyan lézereket fejlesztett, amelyek segítik a rák és a szemészeti betegségek diagnosztizálását.

Krausz Ferencnek a francia Pierre Agostinivel és Anne L’Huillier-vel megosztva, az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért ítélték oda a 2023. évi fizikai Nobel-díjat. Már az 1990-es évek elején érdeklődésének középpontjába került a térben és időben egyre kisebb méretek vizsgálata ultrarövid időtartamú fényimpulzusok felhasználásával, amit az akkoriban robbanásszerű fejlődésnek induló femtoszekundumos lézertechnológia tett lehetővé. A világon az első attoszekundumos fényimpulzusokat az ő csoportja állította elő és mérte meg a 2000-es évek elején, valamint ő végzett először valós idejű megfigyeléseket az elektronok mozgásáról atomi léptékben. Azóta az általa kidolgozott technikát számos atom- és molekulafizikai folyamat, például a fotoionizáció időfüggésének vizsgálatában is felhasználták.

Díjai és elismerései

Kimagasló tudományos munkáját számos rangos díjjal és kitüntetéssel ismerték el szerte a világon, köztük:

2006 – Kvantum Elektronikai Díj, Lézer- és Elektrooptikai Társaság (Institute of Electrical and Electronics Engineers), New York City, USA

2006 – Gottfried Wilhelm Leibniz-díj, DFG, Németország

2006 – Bécs Város Díja a Természettudományokért és Technikai Tudományokért, Bécs, Ausztria

2011 – a Szövetségi Köztársaság Érdemrendje, Németország

2012 – a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, Magyarország

2013 – Otto Hahn-díj, DPG, Német Kémiai Társaság (GDCh), Németország és Frankfurt

2014 – A Világ Legbefolyásosabb Tudományos Elméi, Thomson Reuters, USA

2018 – Arany János-díj a kiemelkedő tudományos teljesítményért, MTA, Magyarország

2019 – Vladilen Letokhov-emlékérem, Európai Fizikai Társaság és Orosz Tudományos Akadémia, Oroszország

2022 – fizikai Wolf-díj, Wolf Alapítvány, Herzlia Pituach, Izrael

2023 – fizikai Nobel-díj (Pierre Agostini és Anne L’Huillier tudósokkal megosztva)

2024 – Magyar Corvin-lánc kitüntetés

Angol nyelvű szakmai életrajza elérhető a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia honlapján.