Lovász László

(Budapest 1948– )

Abel-díjjal, Magyar Szent István-renddel, Széchenyi-nagydíjjal elismert matematikus, akadémikus, egyetemi tanár

Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2001. december 1.

„A matematika kicsit hasonlít a zenéhez: ugyanúgy van belső logikája, harmóniája és vannak benne meglepő fordulatok, ezek alapozzák meg az élvezetét.”

Életútja

1948. március 9-én született Budapesten. 1962–1966 között a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium speciális matematika tagozatára járt. 1971-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karának matematika szakán fejezte be tanulmányait. 1975–1982 között a Szegedi József Attila Tudományegyetem Geometriai Tanszékét vezette docensként, majd 1978-tól egyetemi tanárként. 1983-ban az ELTE Számítógéptudományi Tanszékének vezetője lett. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, majd 1985-től rendes tagjává. 1993–1999 között a Yale Egyetemen oktatott. Vendégprofesszorként tanított a Princetoni, a Cornell, a Washingtoni, a kanadai Waterloo és a Bonni Egyetemen.

1999–2006 között a Microsoft Kutatóintézet kutatójaként, 2006–2011 között pedig az ELTE Matematikai Intézet igazgatójaként dolgozott.  1990–1993 és 2008–2011 között a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi tagja volt. 2014–2020 között az MTA elnöki tisztét töltötte be.

Az European Academy of Sciences and Arts, az Academia Europaea, az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia rendes tagja, a Rheinland-Westphälische Akademie der Wissenschaften, a Leopoldina, a Holland Királyi Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia és az Orosz Tudományos Akadémia tagja, illetve külső tagja. A kanadai Waterloo Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Károly Egyetem, a Tel Aviv-i Egyetem, a University of Calgary és a Yale Egyetem díszdoktora.

Családi hátteréről egy interjúban a következőket mesélte: „Az édesapám sebészorvos volt, és azt szerette volna, hogyha én is az ő nyomdokába lépek. A családban sok orvos van, az öcsém is orvos lett, de engem nem vonzott az orvosi pálya, bár az apámat nagyon tiszteltem. Édesanyám életét a háború, a Rákosi-korszak teljesen szétzilálta. Ő éppen a háború előtt érettségizett, és akkor arról, hogy egyetemre menjen, szó sem lehetett. Az akkori felfogás szerint egy lánynak nem is kellett feltétlenül egyetemre mennie. A háború alatt orosz hadifogságba került ő is meg az apám is. Hála Istennek, elég hamar szabadultak, és édesanyám akkor felvételizett. Mivel az ő apja értelmiségi volt, ami adott esetben falusi tanítót jelentett, nem vették föl. Aztán megszülettünk mi, a gyerekei, ott volt a család. Végül nem lett igazán hivatása. Pedig abszolút olyan egyéniség volt, aki tudott volna a hivatásának élni. Intelligens, kitartó, de hát akkoriban más világ volt.”

Munkássága

Elsősorban kombinatorikával és számítógép-tudománnyal foglalkozik. Már a középiskolában felvetette, és be is bizonyította, hogy gráfok körében is lehet a szorzatokat egyszerűsíteni, vagyis a szorzás megfordításaként az osztás is bevezethető. Számos eredménye közül kiemelkedik a gyenge perfektgráf-sejtés igazolása, a Kneser-gráfokra vonatkozó sejtés bizonyítása (1978).

A geometriai hipergráf fogalmának meghatározása lehetővé tette az alfa-kritikus gráfok elméletének kimunkálását és kiépítését, valamint a Shannon-féle ötszögprobléma megoldását (1979). Nevéhez fűződik a Lovász-féle lokális lemma, a Lovász-féle bázisredukciós algoritmus: a Lenstra–Lenstra–Lovász (LLL)-algoritmus, valamint a konvex testek és rácsok algoritmikus elméletének kidolgozása.

A 2000-es évek elejétől a kombinatorikus struktúrák limeszelmélete területén ért el kiemelkedő eredményeket. Több mint  300 tudományos publikáció és 9 könyv szerzője vagy társszerzője.

Díjai és kitüntetései

1969 – Grünwald Géza-díj

1979 – Pólya-díj (Society for Industrial and Applied Mathematics)

1981 – Best Information Theory Paper Award (IEEE) díj

1982 – Fulkerson-díj (Mathematical Programming Society)

1985 – Állami Díj

1991 – Szele Tibor-emlékérem

1993 – a Holland Tudományos Akadémia Brouwer-érme

1998 – a Köztársasági Érdemrend középkeresztje

1998 – Bolzano-érem a Cseh Matematikai Társulattól

1999 – Knuth-díj

1999 – Wolf-díj

2001 – Magyar Corvin-lánc

2001 – Gödel-díj

2006 – Neumann János elméleti díj

2007 – Bolyai János alkotói díj

2008 – Széchenyi-nagydíj

2010 – Kiotó-díj

2012 – Fulkerson-díj

2017 – Neumann János professzori oklevél és plakett

2018 – Budapest díszpolgára

2018 – Hypatia-díj

2020 – Hazám-díj

2021 – Abel-díj

2021 – Magyar Szent István-rend

2022 – Prima Primissima Díj