Ritoók Zsigmond
(Budapest, 1929– )
Széchenyi-díjjal, Prima Díjjal, Magyar Örökség Díjjal elismert klasszika-filológus, akadémikus, professor emeritus
Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2018. február 12.
„Az a kérdés, hogy a gondviselésszerűséget elfogadja valaki, vagy nem. Inkább azt mondja, hogy ez csak puszta véletlen. Én azt hiszem, hogy van gondviselésszerű véletlen.”
Életútja
1929. szeptember 28-án született Budapesten. 1952-ben latin–görög szakos, 1965-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán. 1952–1958 között tanársegédként dolgozott a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszéken, majd tizenkét évig az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban tanított. 1970-ben az ELTE-re került, ahol a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, majd főmunkatársa lett. 1980-ban a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkárává, 1985-ben ügyvezető társelnökévé, 1991-ben pedig elnökévé választották, mely tisztséget 1997-ig töltött be. 1986-ban egyetemi tanári kinevezést kapott.
1987 és 1993 között az ELTE Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékének volt a vezetője, jelenleg az egyetem professor emeritusa. 1990-ben az MTA levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává választották. 1990-ben az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese lett, majd 1996–1999 között elnöke volt. 1993–2003 között az Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője.
Tagja a római Academia Latinitati Fovendae-nak, az Academia Europaeának, valamint levelező tagja az Osztrák Tudományos Akadémiának.
Munkássága
Kutatási területe a görög és római irodalom, az antikvitás esztétikája és az ókortudomány története (klasszika-filológia).
A görög epikus énekmondókkal kapcsolatban azok működésének és társadalmi elhelyezkedésének első rendszeres összehasonlító vizsgálatait végezte el. Az epikus szöveghagyományban és retorikában a szóbeliségből az írásbeliségbe történő áttérés jeleit és alapját vizsgálta.
Ezenkívül kiadta Arany János kéziratban és töredékesen megmaradt Szophoklész-fordításait. Ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy az addigi felfogással ellentétben azokat nem német nyelvből, hanem ógörögből fordította. Jelentős tankönyvírói munkássága is, több ókori témájú egyetemi és középiskolai tankönyv szerzője vagy társszerzője.
„Érettségi előtt mindenki megkérdezte, hogy mi leszek. Mondtam: latin−ógörög szakos tanár. Nem volt sokkal fantasztikusabb ötlet ez akkor, mint ma. […]
Az ókori görög vagy latin irodalom nem különb érték, mint a francia, német vagy bármely más irodalom, csak más. Van, aki az angol irodalomra teszi föl az életét, hogy azt megismerhesse. Mit akar Shakespeare? Van, aki legyint csak: olyan régen élt, nem érdekel engem… Ki ebbe, ki abba a nőbe szerelmes. Én ebbe, de attól még a másik is lehet csinos nő. […] Az a kérdés, hogy a gondviselésszerűséget elfogadja valaki, vagy nem. Inkább azt mondja, hogy ez csak puszta véletlen. Én azt hiszem, hogy van gondviselésszerű véletlen. […]
Az Odüsszeiában van egy hely, az elején mindjárt, amikor egy Phémiosz nevű énekmondó a kérők előtt énekel arról, hogyan érkeztek haza a Trója alatt küzdő homéroszi hősök. Odüsszeusz még nem érkezett haza. Megjelenik Pénelopé és azt mondja: Phémiosz, valami másról énekelj, ne erről. Sok más thelktériont ismersz. Ez a szó a görög thelgein igéből származik, ami azt jelenti: megbabonázni, varázsolni, megbűvölni. A thelktérion azt jelenti: bűvszer, varázsszer. Elsőéves koromban ez fogott meg: varázs és ének, varázsének, az ének varázsa. […]
(Homérosszal is Jézushoz. Ritoók Zsigmond ókorkutatóval beszélget Simon Erika. Kairosz Kiadó, 2011. 11., 36., 43.)
Díjai és kitüntetései
1979 – Ábel Jenő emlékérem
1992 – Szent-Györgyi Albert-díj
1995 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1997 – Pázmány Péter-díj
2000 – Ferencváros díszpolgára
2001 – Széchenyi-díj
2008 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2009 – Bolyai János alkotói díj
2012 – Prima Díj
2016 – Magyar Örökség Díj
2018 – Magyar Corvin-lánc