Sótonyi Péter
(Budapest, 1938– )
Széchenyi-díjjal, Prima Primissima Díjjal elismert orvos, egyetemi tanár
Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2018. február 12.
„Mesterek és példák nélkül nincs szakmai fejlődés.”
Életpályája
1938. december 9-én született Budapesten. 1963-ban szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Azóta megszakítás nélkül dolgozik az egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében, 1992 és 2003 között mint tanszékvezető egyetemi tanár. Szakorvosi képesítést szerzett igazságügyi orvostanból, kórbonctanból és egészségbiztosításból. 1997-től 2000-ig az Általános Orvostudományi Kar dékánja, majd 2000-től 2003-ig a Semmelweis Egyetem rektora volt. Az egyetem Doktori Iskolájának és a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programnak alapító elnöke.
2001–2014 között az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke, a Patológiai Tudományok Doktori Iskolájában vezeti a Nép- és Közegészségtudományok doktori programot. Több egyetem díszdoktora, nemzetközi társaságok tisztségviselője.
Munkássága
Főbb érdeklődési területe a forensicus pathológia és az új morfológiai módszerek lehetőségei az igazságügyi orvostan gyakorlatában, az orvosi működés jogi kérdései, valamint a topooptikai reakciók elektromikroszkópiája.
Pályája szeretetéről és fejlődéséről a következőket nyilatkozta: „Nem bántam meg, hiszen szép pálya ez, ha tudatosul az emberben a szakma és tudományterülete jelentősége. A szülész-nőgyógyásznak például az egyik sikerélménye, ha világra segít egy új életet. Az igazságügyi orvostant művelőnek pedig az a siker, ha munkájával hozzásegíti a bűnüldöző hatóságot ahhoz, hogy a bűncselekményt elkövető az igazságszolgáltatás kezébe kerüljön. […] A tanszékvezető Ökrös Sándor professzor volt. Ő megkövetelte, hogy először a kórbonctani, majd utána az igazságügyi orvostan szakvizsgát tegyem le. Ennek eleget tettem, és Somogyi Endre laboratóriumában folytattam további munkálataimat. Kiváló menedzser volt, és a kutatásokhoz korszerű műszereket szerzett be. Mesterek és példák nélkül nincs szakmai fejlődés. Úgy érzem, a mai fiatalok türelmetlenek, átugranának olyan lépcsőfokokat, amiket nem lehet, mert még nem jött el az ideje. […] Sokat jártam külföldön, de nekem Magyarország a hazám. Somogyi professzor támogatásával több ösztöndíjat elnyertem, így a világ számos pontján járhattam. Kanadában és Svédországban hosszabb időt tölthettem el, és tudásomat bővíthettem. Sajnos akkor a családot nem vihettem magammal, de megvallom, hogy a hiányát nem tudtam leküzdeni. Mikor hazajöttem, a fiam először bácsinak, majd apuka-bácsinak szólított, s csak néhány hónap múltán lettem apu. […]”
Díjai és kitüntetései
1986 – Jendrassik Loránd-díj
1997 – Batthyány-Strattman László-díj
1998 – Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj
2000 – Albert Schweitzer-érem
2001 – a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem tiszteletbeli szenátora
2001 – Akadémiai Díj
2001 – az Igazságügyi Orvostan Nemzetközi Akadémiájának Aranyérme
2004 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2005 – a Felkelő Nap Rendje
2008 – Weszprémi István-emlékérem
2009 – Széchenyi-díj
2011 – a Heidelbergi Egyetem Érme
2012 – Budapest díszpolgára
2018 – Prima Primissima Díj
2018 – Magyar Corvin-lánc
2021 – a Magyar Érdemrend tisztikeresztje