Nekrológ Jelenits István emlékére

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Jelenits István atya, Magyar Corvin-lánc kitüntetéssel, Széchenyi-díjjal, Prima Díjjal és Magyar Örökség-díjjal elismert piarista szerzetes, teológus, író, tanár, a Magyar Corvin-lánc Testület nagyra becsült és szeretett tagja életének 92. évében, 2024. szeptember 26-án visszaadta lelkét teremtőjének. Prof. Dr. Vizi E Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarország Barátai Alapítvány korábbi elnöke elmondta „Jelenits atya nemcsak lelki vezetőként, hanem gondolkodóként és oktatóként is maradandó értéket hagyott ránk. Fáradhatatlanul munkálkodott a nemzet szellemi és erkölcsi egységének erősítésén.” Nyugodjon békében.

Jelenits István 1932. december 16-án született Berettyóújfalun. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1951-ben. 1955-ben végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakát. 1955-ben lépett be a piarista rendbe, négy év múlva pappá szentelték, és teológiai doktorrá avatták.

1960-tól hittant, valamint magyar nyelvet és irodalmat tanított a kecskeméti, később a budapesti piarista gimnáziumban, egészen 2003-ig. 1965-től bibliai tárgyakat is oktatott a fővárosban a Kalazantinumban, a rend hittudományi főiskoláján, 2000-től pedig annak utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985–1995 között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt. 1992-től éveken át tanított a gödi, illetve 1993-tól a váci piarista iskolában, később a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétikatanára, tanszékvezetője volt, 2015 óta professor emeritus.

1993–1997 között az Országos Köznevelési Tanács, 1998-től 2003-ig a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. igazgatóságának tagja, 1995 óta pedig a Pilinszky János Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt.

Írásai a Szentírásról, Janus Pannonius és Pilinszky János költészetéről, irodalomról, nevelési kérdésekről és más témákról elsősorban a Vigilia és az Új Ember folyóiratokban jelentek meg. Összegyűjtött műveit az Új Ember Kiadó 1999–2001 között öt kötetben adta ki. 2002-ben 70. születésnapjáról az Útjaidon című ünnepi kötettel emlékeztek meg. 2007-ben jelent meg Ha valaki beszél című interjú- és verseskötete. Ő volt Latinovits Zoltán és Pilinszky János lelki vezetője és gyóntatója.

Napjaink egyik fontos társadalmi problémájáról, a demográfiai helyzetről és a keresztény értékek képviseletéről így beszélt: „Nagy gond az is, hogy kitolódik a felnőtté válás, így amire a »fiatalok« megnősülnek, férjhez mennek, már nem nagyon tudnak több gyermeket vállalni. Az egyháznak azonban emiatt nem vészharangot kell kongatnia, hanem figyelmeztetnie kell az embereket, hogy időben kötelezzék el magukat. Eljött az ideje annak is, hogy ne támadóan és megtámadottan legyünk keresztények, hanem derűsen, szeretettel forduljunk embertársainkhoz. A többit rá kell bízni az Úristenre!”

Ars poétikájaként így fogalmazott: „A mi életünk tanúsága, hogy nemcsak tudásunkkal, szavunkkal, hanem imánkkal is Isten közelségébe tudjuk vinni a ránk bízottakat, és segíteni tudjuk a helytállásukat a változó világban.”

Munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Eötvös József-díj (1999), Trefort Ágoston-díj (2000), Széchenyi-díj (2001), Magyar Örökség-díj (2001), Prima Díj (2003), Fraknói Vilmos-díj (2005), Stephanus-díj (2007), Magyar Corvin-lánc (2012), Pro Urbe-díj (2012), Budapest díszpolgára cím (2014), valamint a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2016).