Prof. emer. Ks. Marton Éva

Prof. emer. Ks. Marton Éva

(Budapest, 1943– )

Számos nemzetközi díjjal, Magyar Szent István-renddel, Kossuth-díjjal, Prima Primissima Díjjal elismert világhírű operaénekes, a Nemzet Művésze, professor emeritus, a Magyar Corvin-lánc Testület elnökhelyettese

Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2012. május 30.

„…Ha bárki odajön hozzád, segíts, mondj mindig őszinte véleményt, és karold fel, ha tehetséges!”

Életútja

Marton Éva (szül. Heinrich Éva) 1943. június 18-án született Budapesten. 1968-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol operaénekesi és énektanári diplomát szerzett.

„Egyszerű családból jövök, édesapám főszakácsként dolgozott a Bristolban, édesanyám háztartásbeli volt. Hárman voltunk testvérek, senki sem tanult zenét, énekelni sem. Raksányi Magdolna, az iskolai énektanárnőm Zeneakadémiát végzett, képzett muzsikus volt. Ő jegyezte meg először, hogy szép a hangom, kezdjek el szolfézsra járni és zongorázni. Hét-nyolc évesen magam iratkoztam be a Mester utca 19-be zenét tanulni. Egyedül kopogtattam be Biró Kató igazgatónőhöz, hogy szeretnék zongorát tanulni. […] Az igazgatónő egyik utolsó növendéke volt Bartók Bélának, sokat köszönhetek neki. Tőle tanultam: ha bárki odajön hozzád, segíts, mondj mindig őszinte véleményt, és karold fel, ha tehetséges! Hetente kétszer zongoráztam, szolfézsra jártam. Közben elkezdtem énekelni, Gödri Kató volt a tanárom, neki is sokat köszönhetek. […] Érettségi után nem vettek fel a Zeneakadémiára, azt mondták, éretlen vagyok. Nyolc hónapig anyacsavarokkal kellett foglalkoznom, aztán sikerült a második felvételim.” – idézte fel a kezdeteket Marton Éva a Képmás című magazinnak adott interjúban.

A Magyar Állami Operaházban 1968–1972 között Toscát, Manon Lescaut-t, Tatjánát, Rodelindat, Amelia Grimaldit, Freiat énekelt. Utóbbi szerepében hallotta Christoph von Dohnányi, aki 1972-ben szerződtette a Frankfurti Operához, ahol a művésznő felépítette széles körű repertoárját, és elindult a világ meghódítására. 1973-ban Bécsben, 1974-ben Münchenben mutatkozott be. 1976-ben debütál a New York-i Metropolitan Operában Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájában. Ezt követően még 93 alkalommal lépett fel a világhírű színház színpadán. 1977-ben követte von Dohnányit Hamburgba, 1980-tól már szabadúszóként működött.

Munkássága

A világ valamennyi jelentős operaházában fellépett, így többek között a Milanói Scalaban, a New York-i MET-ben, a bécsi Staatsoperben, Buenos Airesben, Barcelonában, Chicagóban, San Franciscóban, Houstonban, a londoni Covent Gardenben, Párizsban, Hamburgban, Münchenben, Berlinben, Moszkvában, Sydneyben. A fontosabb koncerttermeken kívül állandó fellépője volt a különböző fesztiváloknak, rendszeresen visszatért a Veronai Arénába, a salzburgi, müncheni fesztiválokra, Bayreuthba, a római Caracallába, a Torre del Lago Puccinibe, Maceratába stb.

Széles körű repertoárja szinte egyedülálló a világon, a Verdi-, Puccini-, Richard Strauss- és Wagner-szerepek mellett otthon van a verismo világában is. A lírai szoprán Marton Évából az évek folyamán következetes munkával fejlődött ki korunk egyik legnagyobb drámai szopránja, aki a 20. század második felében a világ legjobbjaihoz tartozott. Kiterjedt repertoárjának köszönhető, hogy közel 30 teljes operafelvétele, valamint számos áriakoncert-hangfelvétele, videó-, lézer- és DVD-felvétele van.

2003. szeptember 15-én megkapta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli professzori címét. 2005 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszakának vezető tanára. 2002–2007 között mint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti igazgatója is működött, távozása után 2008-ban Miskolc város díszpolgárává választották. 2007 szeptemberében vette át egyetemi tanári kinevezését Dr. Sólyom László köztársasági elnöktől. 2014-ben a Zeneakadémián útjára indította a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt, amely kétévente kerül megrendezésre.

2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Díjai és kitüntetései

1980 – a Milánói Scalaban a Toscában nyújtott kiváló teljesítményéért Ezüst Rózsa-díjat kapott

1981, 1982, 1987 – az „Év énekesnőjének” választották (New York)

1983 – az Amerikai–Magyar Alapítvány díja (New York)

1984 – Grosse Lob díj (Berlin)

1989 – Bécsben elnyerte a „Kamaraénekesnő” megtisztelő címet

1989 – a Staatsoper örökös tagja lett

1991 – Bartók–Pásztory-díj

1994 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

1996 – Ferencváros díszpolgára

1997 – Kossuth-díj

1998 – Inter-Lyra díj

2001 – a Millennium Health Foundation díja (New York)

2003 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés

2004 – Miskolci Múzsa díj

2006 – Persian Golden Lioness díj (Irán)

2009 – a barcelonai Gran Teatre del Liceu aranyérme

2009 – Pro Cultura Hungarica díj

2010 – ISO d’ORO életműdíj (Graz)

2012 – Magyar Corvin-lánc

2012 – a Szegedi Tudományegyetem Díszdoktora cím

2013 – Hazám díj

2013 – Prima Primissima Díj

2014 – Nemzet Művésze díj

2015 – Budapest díszpolgára

2016 – Magyar Szent István-rend

2017 – Józsefváros díszpolgára

2019 – kiemelkedő pályafutása elismeréseként átvehette a The Kennedy Center International Committee on the Arts Művészeti Arany Medálját

2023 – a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze

2023 – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt-gyűrűje