Maróth Miklós
(Budapest, 1943– )
Széchenyi-díjjal, Prima Primissima Díjjal, a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetéssel elismert klasszika-filológus, orientalista, címzetes egyetemi tanár
Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2018. február 12.
„Nem európai multikulturalizmusra, hanem magyar nemzettudatra van szükség.”
Életútja
1943. február 5-én született Budapesten. 1961-ben érettségizett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. 1967-ben latin–görög szakos tanári diplomát és arab szakos orientalista diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán. 1967–1970 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtárának munkatársa volt, majd 1970-től az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagja lett. 1969–1972 között az ELTE assziriológia kiegészítő szakát végezte el. Tanulmányai során egy-egy évet töltött a Bagdadi és a Bécsi Egyetemen. 1970-ben védte meg doktori disszertációját, majd 1972-ben kapta meg ókori egyetemes történelem (assziriológia) szakos diplomáját. 1974-től a nyelvtudományok kandidátusa. 1975-ben kezdett oktatni az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol 1989-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1987-ben a Harvard Egyetem vendégkutatója volt, 1988-ban megszerezte a nyelvtudományok doktora címet.
Az 1990-es évek elején megszervezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karát, melynek alapító dékánja lett 1992-ben. Dékáni tisztségét 1999-ig töltötte be, 2013-ig a kar klasszika-filológia és arabisztika professzora volt.
1995-ben az MTA levelező, majd 2004-ben rendes tagjává választották. 2005–2008 között az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnöke, 2008–2014 között pedig az MTA társadalomtudományi alelnöke tisztséget töltötte be. 2000-től az MTA képviselője az Union Académique Internationale szövetségben, melynek 2007–2010 között elnöke volt, azóta tiszteletbeli elnöke. 2002-től az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója. 2019-től 2023-ig az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnökeként jelentős mértékben hozzájárult a hálózat fejlesztéséhez, valamint működése hatékonyságának és eredményességének növeléséhez. Orbán Viktor miniszterelnök felkérésére, 2024-es megalakulásától tagja a Magyar Kormány mellett állandó jelleggel működő Stratégiai Tanácsadó Testületnek.
Tagja az Ókortudományi Társaságnak, a Kőrösi Csoma Sándor Társaságnak, az Academia Europaeának, a salzburgi székhelyű European Academy of Sciences and Arts-nak és az International Society for the Studies of the History of Sciences in Islam szervezetnek, valamint az Európai Arabisták Szövetségének.
Munkássága
Kutatási területe az ókori görög és keleti művelődés határterületi kérdései, ezen belül különösen a logika és filozófia, illetve retorika. Nevéhez fűződik a berlini Turfan-gyűjtemény több szír kéziratának kiadása, illetve Közép-Ázsia történeti földrajza számos vitás kérdésének tisztázása. Az Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae tudományos szakfolyóirat főszerkesztőjeként is dolgozott.
Gazdag és sokrétű tudományos tevékenységével nagyban hozzájárult a magyar és az egyetemes tudomány fejlődéséhez, és jelentős szerepet játszott a tudományos ismeretterjesztés terén is. 16 könyv, 7 könyvrészlet és 7 egyetemi tankönyv írása, illetve fordítása fűződik a nevéhez, és további 5 mű szerkesztésében vett részt. Emellett számos tudományos közleménye, köztük 70 magyar nyelvű, 57 hazai kiadású idegen nyelvű és 55 külföldön publikált cikke jelent meg. 24 recenziót és 22 népszerűsítő írást is jegyez.
Főbb tudományos munkái közé tartozik: A görög logika Keleten (Budapest, 1980); Aristoteléstől Avicennáig (Budapest, 1983); Baal és Anat. Ugariti eposzok (Budapest, 1986); Miszkavaihi: A boldogságról (Budapest, 1987); Ibn Sina und die peripatetische „Aussagenlogik" (Leiden, 1989); Die Araber und die antike Wissenschaftstheorie (Leiden, 1994); A görög filozófia története (Piliscsaba, 2000); The Correspondence between Aristotle and Alexander the Great. An Anonymous Greek Novel in Letters in Arabic Translation (Piliscsaba, 2006); Az iszlám (Budapest, 2007); Iszlám és politikaelmélet (Budapest, 2013); Az iszlám keletkezése és fejlődése, (Piliscsaba, 2023); Analogical Reasoning in Islam (Piliscsaba, 2013).
Érdeklődéséről így mesélt: „Engem mindig, mindenhol az érdekelt, azt kutattam, hogyan hatott a klasszikus görög kultúra a középkori iszlámra. Igyekeztem minden lehetőséget megragadni a külföldi tanulásra és kutatásra, hiszen a kelet-kutatás igazából nem művelhető csak Magyarországról, ez egy nemzetközi tudomány, amelyben alapvető a nagy, tudományos nyelveken publikálás és a más országokban felhalmozott forrásgyűjtemények kutatása. Az ehhez szükséges nyelvtudás megszerzéséhez a legjobb lehetőséget természetesen a külföldi ösztöndíjak adták.”
Díjai és kitüntetései
1972, 1979 – Marót Károly-díj (Ókortudományi Társaság)
1996 – Pest Megye Önkormányzatának Tudományos Díja
1997 – a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme
1998 – a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje
1999 – Pest Megyéért emlékérem
2004 – Ábel Jenő emlékérem (Ókortudományi Társaság)
2009 – Ibn Sina-díj (Irán)
2009 – Buenos Aires és Piliscsaba díszpolgára
2014 – Akadémiai Jutalomérem
2016 – Széchenyi-díj
2016 – Prima Primissima Díj
2017 – Szent László-díj
2018 – Magyar Corvin-lánc
2023 – a Magyar Érdemrend nagykeresztje