Melocco Miklós
(Róma, 1935– )
Kossuth-díjjal és Munkácsy Mihály-díjjal elismert szobrászművész, a Nemzet Művésze, Magyarország Érdemes Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2018. február 12.
„…egy karakteresen önálló arculatú és jellegzetesen autonóm terrénumot teremtett a magyar szobrászatban.” (Wehner Tibor, 2013)
„A szobrászat régimódi, régen találta ki az ember, sokáig érlelte, tökéletesítette, és jó párszáz év óta teljesen készen van.” (Melocco Miklós 2013.)
Életútja
1935. április 3-án született Rómában, polgári családban. Édesapja ekkor az MTI római tudósítója volt. Néhány évig Berlinben éltek, majd 1939-ben családjával Magyarországra költözött. A Stefánia úti lakásuk szomszédságában dolgozó Ligeti Miklós szobrászművész már gyermekkorában erős hatást gyakorolt rá. A II. világháború alatt és után a család néhány évig Iváncsán élt, majd visszaköltöztek Budapestre.
Ezt követően egyházi iskolában kezdte meg tanulmányait. Az 1950-es évek kezdetén tragikus fordulatot vett a család sorsa. Édesapját, aki katolikus újságíróként 1947–1950 között az Új Ember hetilap segédszerkesztője és a Pester Lloyd napilap szerkesztője volt, 1950-ben letartóztatták, majd koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték. Tizenhat évesen – tanulmányait hanyagolva – munkába kellett állnia, hogy családja anyagi lehetőségein javítani tudjon. Polgári származása miatt csak alkalmi fizikai munkát kaphatott.
1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kmetty János és Pátzay Pál tanítványaként 1961-ben végzett szobrászként. 1962-től országos egyéni és csoportos tárlatokon, kiállításokon vett részt. 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola (később Egyetem) címzetes egyetemi tanára lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 1995-től elnökségi tagja.
Munkássága
Melocco Miklós nagyra értékeli a tradíciót, követi, de megújítja a hagyományt. Formavilága leleményes és szellemdús, a direkt politikai szolgálatot messze elkerülő. Munkáinak legjellemzőbb anyaga a gipsz, amit gyakran használt direkt öntvényként is. Nem követte az úgynevezett „absztrakt” irányzatokat, de a „szocialista realizmusnál” komolyabb szobrokat készített, gondos építészeti környezettel.
Öt évtizedes munkássága alatt számos nagyméretű, közösségi térbe helyezett, az állandóságra törekvő művet alkotott: portrékat, emlékszobrokat, díszítő jellegű kompozíciókat, emlékműveket, síremlékeket. Alkotásai közül kiemelhető az Ady: A halottak élén című szobor, amely az idős, megfáradt Ady Endre alakját ábrázolja, s amelynek apropóját Ady utolsó, Emil Isaac által készített portréja adta. A színpadiasság, valamely történeti stílusra való utalás (posztmodern gondolkodás) jellemzi az 1990-ben felállított székesfehérvári Mátyás-emlékművet is.
A művész kőből, illetve márványból faragott nagyszabású, jelképnek tekinthető kompozíciója a szegedi ’56-os emlékmű (1997), a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Antall József síremléke (1999), továbbá közismert a kecskeméti Kodály Zoltán-emlék (1975), az ópusztaszeri Földműves emlékmű (1987), vagy a budavári Mansfeld Péter-emlékszobor (2007). Melocco Miklós aktív közéleti ember, a magyar keresztény-polgári értelmiség véleményformáló személyisége, aki számos társadalmi szerveződésben vállalt és vállal szerepet, gyakran hallatja hangját, kifejti véleményét országos ügyekben, politikai kérdésekben is. Rendszeresen közreadja a művészeti elveit, alkotói meggyőződését, esztétikai eszményeit tükröző művészeti írásait. Szívesen hivatkozik Faulknerre: „Az ember tökéletesre törekszik, amire alkatánál fogva képtelen. Én tehát ragyogó kudarcaink alapján rangsorolom magunkat.”
Díjai és kitüntetései
1966 – Stúdió-díj
1973 – a XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja
1975 – Munkácsy Mihály-díj
1982 – Érdemes Művész díj
1985 – a Neugeld Anna Alapítvány díja
1987 – Podmaniczky-díj
1988 – Kossuth-díj
1995 – Kölcsey-emlékplakett
1998 – Magyar Örökség-díj
1998 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1999 – Zsámbék díszpolgára
2000 – Iváncsa díszpolgára
2004 – Prima Primissima Díj
2008 – Szent Márton-díj
2014 – Nemzet Művésze díj
2014 – Sopron díszpolgára
2018 – Magyar Corvin-lánc