Köztestületi tag

Az 1990-es évek elején megszervezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karát, melynek alapító dékánja lett 1992-ben. Dékáni tisztségét 1999-ig töltötte be, 2013-ig a kar klasszika-filológia és arabisztika professzora volt.

1995-ben az MTA levelező, majd 2004-ben rendes tagjává választották. 2005–2008 között az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnöke, 2008–2014 között pedig az MTA társadalomtudományi alelnöke tisztséget töltötte be. 2000-től az MTA képviselője az Union Académique Internationale szövetségben, melynek 2007–2010 között elnöke volt, azóta tiszteletbeli elnöke. 2002-től az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója. 2019-től 2023-ig az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnökeként jelentős mértékben hozzájárult a hálózat fejlesztéséhez, valamint működése hatékonyságának és eredményességének növeléséhez. Orbán Viktor miniszterelnök felkérésére, 2024-es megalakulásától tagja a Magyar Kormány mellett állandó jelleggel működő Stratégiai Tanácsadó Testületnek.

Tagja az Ókortudományi Társaságnak, a Kőrösi Csoma Sándor Társaságnak, az Academia Europaeának, a salzburgi székhelyű European Academy of Sciences and Arts-nak és az International Society for the Studies of the History of Sciences in Islam szervezetnek, valamint az Európai Arabisták Szövetségének.

Gazdag és sokrétű tudományos tevékenységével nagyban hozzájárult a magyar és az egyetemes tudomány fejlődéséhez, és jelentős szerepet játszott a tudományos ismeretterjesztés terén is. 16 könyv, 7 könyvrészlet és 7 egyetemi tankönyv írása, illetve fordítása fűződik a nevéhez, és további 5 mű szerkesztésében vett részt. Emellett számos tudományos közleménye, köztük 70 magyar nyelvű, 57 hazai kiadású idegen nyelvű és 55 külföldön publikált cikke jelent meg. 24 recenziót és 22 népszerűsítő írást is jegyez.

Főbb tudományos munkái közé tartozik: A görög logika Keleten (Budapest, 1980); Aristoteléstől Avicennáig (Budapest, 1983); Baal és Anat. Ugariti eposzok (Budapest, 1986); Miszkavaihi: A boldogságról (Budapest, 1987); Ibn Sina und die peripatetische „Aussagenlogik" (Leiden, 1989); Die Araber und die antike Wissenschaftstheorie (Leiden, 1994); A görög filozófia története (Piliscsaba, 2000); The Correspondence between Aristotle and Alexander the Great. An Anonymous Greek Novel in Letters in Arabic Translation (Piliscsaba, 2006); Az iszlám (Budapest, 2007); Iszlám és politikaelmélet (Budapest, 2013); Az iszlám keletkezése és fejlődése, (Piliscsaba, 2023); Analogical Reasoning in Islam (Piliscsaba, 2013).

Érdeklődéséről így mesélt: „Engem mindig, mindenhol az érdekelt, azt kutattam, hogyan hatott a klasszikus görög kultúra a középkori iszlámra. Igyekeztem minden lehetőséget megragadni a külföldi tanulásra és kutatásra, hiszen a kelet-kutatás igazából nem művelhető csak Magyarországról, ez egy nemzetközi tudomány, amelyben alapvető a nagy, tudományos nyelveken publikálás és a más országokban felhalmozott forrásgyűjtemények kutatása. Az ehhez szükséges nyelvtudás megszerzéséhez a legjobb lehetőséget természetesen a külföldi ösztöndíjak adták.”