Köztestületi tag

Prof. emer. K.s. Marton Éva

Prof. emer. K.s. Marton Éva Elnökhelyettes

Elnökhelyettes (Budapest, 1943 - )

Számos nemzetközi díjjal, Magyar Szent István-renddel, Kossuth-díjjal, Prima Primissima Díjjal elismert világhírű operaénekes, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, professor emeritus, a Magyar Corvin-lánc Testület elnökhelyettese

Magyar Corvin-lánc kitüntetés: 2012. május 30.

„…Ha bárki odajön hozzád, segíts, mondj mindig őszinte véleményt, és karold fel, ha tehetséges!” (Marton Éva)

Életútja

Marton Éva (szül. Heinrich Éva) 1943. június 18-án született Budapesten. 1968-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol operaénekesi és énektanári diplomát szerzett.

„Egyszerű családból jövök, édesapám főszakácsként dolgozott a Bristolban, édesanyám háztartásbeli volt. Hárman voltunk testvérek, senki sem tanult zenét, énekelni sem. Raksányi Magdolna, az iskolai énektanárnőm Zeneakadémiát végzett, képzett muzsikus volt. Ő jegyezte meg először, hogy szép a hangom, kezdjek el szolfézsra járni és zongorázni. Hét-nyolc évesen magam iratkoztam be a Mester utca 19.-be zenét tanulni. Egyedül kopogtattam be Biró Kató igazgatónőhöz, hogy szeretnék zongorát tanulni. […] Az igazgatónő egyik utolsó növendéke volt Bartók Bélának, sokat köszönhetek neki. Tőle tanultam: ha bárki odajön hozzád, segíts, mondj mindig őszinte véleményt, és karold fel, ha tehetséges! Hetente kétszer zongoráztam, szolfézsra jártam. Közben elkezdtem énekelni, Gödri Kató volt a tanárom, neki is sokat köszönhetek. […] Érettségi után nem vettek fel a Zeneakadémiára, azt mondták, éretlen vagyok. Nyolc hónapig anyacsavarokkal kellett foglalkoznom, aztán sikerült a második felvételim” – idézte fel a kezdeteket Marton Éva a Képmás című magazinnak adott interjúban.

A Magyar Állami Operaházban 1968–1972 között Toscát, Manon Lescaut-t, Tatjánát, Rodelindát, Amelia Grimaldit, Freiát énekelt. Utóbbi szerepében hallotta Christoph von Dohnányi, aki 1972-ben szerződtette a Frankfurti Operához, ahol a művésznő felépítette széles körű repertoárját, és elindult a világ meghódítására. 1973-ban Bécsben, 1974-ben Münchenben mutatkozott be. 1976-ben debütált a New York-i Metropolitan Operában Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájában. Ezt követően még 93 alkalommal lépett fel a világhírű színház színpadán. 1977-ben követte von Dohnányit Hamburgba, 1980-tól már szabadúszóként működött.


Munkássága

A világ valamennyi jelentős operaházában fellépett, így többek között a milánói Scalában, a New York-i MET-ben, a bécsi Staatsoperben, Buenos Airesben, Barcelonában, Chicagóban, San Franciscóban, Houstonban, a londoni Covent Gardenben, Párizsban, Hamburgban, Münchenben, Berlinben, Moszkvában, Sydney-ben. A fontosabb koncerttermeken kívül állandó fellépője volt a különböző fesztiváloknak, rendszeresen visszatért a Veronai Arénába, a salzburgi, a müncheni fesztiválokra, Bayreuthba, a római Caracallába, a Torre del Lago Puccinibe, Maceratába stb.

Széles körű repertoárja szinte egyedülálló a világon, a Verdi-, Puccini-, Richard Strauss- és Wagner-szerepek mellett otthon van a verismo világában is. A lírai szoprán Marton Évából az évek folyamán következetes munkával fejlődött ki korunk egyik legnagyobb drámai szopránja, aki a 20. század második felében a világ legjobbjaihoz tartozott. Kiterjedt repertoárjának köszönhető, hogy közel 30 teljes operafelvétele, valamint számos áriakoncert-hangfelvétele, videó-, lézer- és DVD-felvétele van.

2003. szeptember 15-én megkapta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli professzori címét. 2005 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zene-művészeti Egyetem ének tanszakának vezető tanára. 2002–2007 között a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti igazgatójaként is működött, távozása után 2008-ban Miskolc város díszpolgárává választották. 2007 szeptemberében vette át egyetemi tanári kinevezését Dr. Sólyom László köztársasági elnöktől. 2014-ben a Zeneakadémián útjára indította a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt, amelyet kétévente rendeznek meg.

2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Díjai és
kitüntetései

1980
A Milánói Scalában a Toscában nyújtott kiváló teljesítményéért Ezüst Rózsa-díjat kapott
1981
Az „Év énekese” (New York, MET)
1982
Az „Év művésze” (New York, MET)
1983
Az Amerikai–Magyar Alapítvány díja (New York)
1984
Grosse Lob díj (Berlin)
1986
Az „Év énekese” (New York, MET)
1987
Bécsben elnyerte a „Kamaraénekesnő” megtisztelő címet
1991
A Staatsoper örökös tagja lett
1991
Bartók–Pásztory-díj
1994
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1996
Ferencváros díszpolgára
1997
Kossuth-díj
1998
Inter-Lyra díj
2001
A Millennium Health Foundation díja (New York)
2003
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés
2004
Miskolci Múzsa díj
2006
Persian Golden Lioness díj (Irán)
2009
A barcelonai Gran Teatre del Liceu aranyérme
2009
Pro Cultura Hungarica díj
2010
ISO d’ORO életműdíj (Graz)
2012
Magyar Corvin-lánc
2012
A Szegedi Tudományegyetem Díszdoktora cím
2013
Hazám díj
2013
Prima Primissima Díj
2014
Nemzet Művésze díj
2015
Budapest díszpolgára
2016
Magyar Szent István-rend
2017
Józsefváros díszpolgára
2019
Kiemelkedő pályafutása elismeréseként átvehette a The Kennedy Center International Committee on the Arts Művészeti Arany Medálját
2023
A Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze
2023
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt-gyűrűje