Köztestületi tag

Ezt követően egyházi iskolában kezdte meg tanulmányait. Az 1950-es évek kezdetén tragikus fordulatot vett a család sorsa. Édesapját, aki katolikus újságíróként 1947–1950 között az Új Ember hetilap segédszerkesztője és a Pester Lloyd napilap szerkesztője volt, 1950-ben letartóztatták, majd koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték. Tizenhat évesen – tanulmányait hanyagolva – munkába kellett állnia, hogy családja anyagi lehetőségein javítani tudjon. Polgári származása miatt csak alkalmi fizikai munkát kaphatott.

1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kmetty János és Pátzay Pál tanítványaként 1961-ben végzett szobrászként. 1962-től országos egyéni és csoportos tárlatokon, kiállításokon vett részt. 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola (később Egyetem) címzetes egyetemi tanára lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 1995-től elnökségi tagja.

Öt évtizedes munkássága alatt számos nagyméretű, közösségi térbe helyezett, az állandóságra törekvő művet alkotott: portrékat, emlékszobrokat, díszítő jellegű kompozíciókat, emlékműveket, síremlékeket. Alkotásai közül kiemelhető az Ady: A halottak élén című szobor, amely az idős, megfáradt Ady Endre alakját ábrázolja, s amelynek apropóját Ady utolsó, Emil Isaac által készített portréja adta. A színpadiasság, valamely történeti stílusra való utalás (posztmodern gondolkodás) jellemzi az 1990-ben felállított székesfehérvári Mátyás-emlékművet is.

A művész kőből, illetve márványból faragott nagyszabású, jelképnek tekinthető kompozíciója a szegedi ’56-os emlékmű (1997), a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Antall József síremléke (1999), továbbá közismert a kecskeméti Kodály Zoltán-emlék (1975), az ópusztaszeri Földműves emlékmű (1987), vagy a budavári Mansfeld Péter-emlékszobor (2007). Melocco Miklós aktív közéleti ember, a magyar keresztény-polgári értelmiség véleményformáló személyisége, aki számos társadalmi szerveződésben vállalt és vállal szerepet, gyakran hallatja hangját, kifejti véleményét országos ügyekben, politikai kérdésekben is. Rendszeresen közreadja a művészeti elveit, alkotói meggyőződését, esztétikai eszményeit tükröző művészeti írásait. Szívesen hivatkozik Faulknerre: „Az ember tökéletesre törekszik, amire alkatánál fogva képtelen. Én tehát ragyogó kudarcaink alapján rangsorolom magunkat.”